Beszoktatás

A beszoktatás szinte soha nem zökkenőmentes, mind a gyermek mind pedig a szülőnek, tudnia kell megbirkózni ezzel az új helyzettel. Ez óhatatlan nehézségekhez vezet, melyek közül a leggyakoribb, hogy a kisgyermek nehezen viseli el az édesanyjától való elszakadást. Az anyuka távozásakor sír, dacos vagy haragos lesz. Előfordulhat, hogy átmeneti visszaesés következik be önállóságban, szobatisztaságban, beszédaktivitásban. Jelentkezhetnek, átmeneti nehézségek az étvágyában, alvásban. Tapasztalatok szerint ezek a problémák mind megszűnnek, amint a kicsi megszokja az új helyzetet.vElőfordulhat az is, hogy a kisgyermek a beszoktatás alatt megbetegszik, hiszen az új, nagyobb közösségben nagyobb a megbetegedés esélye is.

 

Bölcsődénkben anyás-fokozatos beszoktatást alkalmazunk, amely időszak alatt egy
szülő vagy hozzátartozó (nem feltétlen csak az édesanya) segíti a kicsi beilleszkedését az új
közegbe. A bölcsődébe történő beszoktatás a gyermek életkorából fakadó igényei miatt többlépcsős elhúzódó folyamat.vAz anyás-fokozatos beszoktatásnak a gyermek, a szülő és a bölcsőde szempontjából is van előnye.vA kisgyermek számára kevésbé megterhelő érzelmileg, hogy egy gyökeresen új helyzet és helyzetet szülei vagy rokonai támogatásával ismerhet meg.

 

Kollégáink közvetlenül a szülőtől ismerhetik meg a gyermek egyedi igényeit, és ennek megfelelően tudják alakítani a gyermek nevelését-gondozását.

Végül, de nem utolsó sorban a szülő is alaposan megismerheti gyermeke elhelyezésének körülményeit, így számára is könnyebb lesz napközben a bölcsődére bízni gyermekét.

 

Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart, ami alatt folyamatosan nő a bölcsödében eltöltött idő és csökken az anyai, illetve szülő-hozzátartozói jelenlét. Menete változatos, amelyet rugalmasan kezelünk, hiszen minden kisgyermek különböző, és ezért eltérő az új helyre, a szülő távozására adott reakciójuk.

 

A beszoktatás gördülékenyebbé tételében fontos szerepe van annak, hogy az első hétben a szülő folyamatosan elérhető gyermeke számára. Az első három-négy napban, a szülő feladata az, hogy gyermekét ellássa. Eközben a kisgyermeknevelőinknek módja van annak megfigyelésére, hogy a gyermek mihez szokott hozzá, miként eszik, miként teszik tisztába, vagy miként altatják. Természetesen a szülő ilyenkor csak a saját gyermekével foglalkozik, ám a saját gyermekével való foglalkozás azért is lényeges, mert a kisgyermeknek a megváltozott környezetében állandó pont az édesanyja vagy valamely rokona jelenléte, így könnyebben alkalmazkodik.

 

Az első néhány nap módot ad arra is, hogy a kisgyermeknevelő megpróbáljon a kicsihez közeledni, étellel kínálja, játsszon vele,

A harmadik-negyedik naptól az első hét végéig a szülői gondoskodás szerepét folyamatosan veszi át a kisgyermek saját kisgyermeknevelője, a szülő pedig eleinte csak rövid időre, majd egyre huzamosabb ideig magára hagyja gyermekét. Ilyenkor még a bölcsödében marad egy erre a célra szánt helyiségben, annak érdekében, hogy könnyen elérhető legyen amennyiben szükség van a segítségére, jelenlétére. A második hét elejétől a szülő itt hagyhatja csemetéjét a csoportjában és a hét folyamán egyre hosszabb és hosszabb ideig, míg végül ki nem alakul az új menetrend, amelyben állandósul a naponta bölcsődében töltött idő nagysága.

​

Fontos megjegyezni, hogy ez még mindig nem a teljes bölcsődei adaptáció szintje. A gyermekeknek ennél hosszabb időre van szükségük, hogy teljesen megszokják ezt a nagy változást, hiszen valószínűleg ez az első alkalom, hogy nap, mint nap elszakadnak a jól megszokott környezetüktől, családjuktól.

 

Előfordulhat az is, hogy a kisgyermek a beszoktatás alatt megbetegszik, hiszen az új, nagyobb közösségben nagyobb a megbetegedés esélye is.

 

Ilyenkor nem kell megijedni, a gyermeknek természetesen szüksége van rá, hogy meggyógyuljon, otthon maradjon, ami együtt jár a beszoktatás megszakításával. A gyógyulás után ott folytathatjuk a beszoktatást, ahol abbahagytuk, hiszen egy kisgyerek számára nagyon fontos a testi-lelki egészség, így gördülékenyebben veszi a kihívásokat.

 

Fontos, hogy a szülő bizalommal forduljon a csoport kisgyermeknevelőihez, türelemmel, érdeklődve kövesse gyermeke tevékenységét a bölcsődében és ami legfontosabb és a legnehezebb lépés: képes legyen elengedni a gyermekét. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, a gyermek új közösségbe való beilleszkedése zökkenőmentesen, vidáman zajlik majd.